Táncképek India magyar festőnője emlékére (2010, Nemzeti Táncszínház) A Csitrakárí (A festőnő) című darabot egy magyar származású indiai festőnő, Brunner Erzsébet művei ihlették, azonban az előadás képei nem ecsettel, hanem a tánc eszközeivel készültek. Ezek a képek múlandó emléket állítva tisztelegnek egy hosszú és termékeny művészi út előtt. A tánc segítségével megelevenednek a festmények, és tovább mesélik azt a pillanatot, amit festőjük megragadott. A képek egy életútról beszélnek, szellemi és fizikai utazásról az érdeklődéstől, ismerkedéstől, az élményeken és felismeréseken át elért szintézisig, az út végéig – a feloldódásig. Brunner Erzsébet (1910-2001) és édesanyja, a magyar misztikus festészeti hagyomány ismert alakjai 1930-ban érkeztek Indiába, ahol azonnal elmerültek az akkori modern indiai művészeti és szellemi élet forgatagában. Ebben a pezsgő kulturális közegben zene, tánc, irodalom és képzőművészet, ősi és kortárs mind helyet talált, szimbolizálva azt a különleges indiai erőt, mely minden hagyományt tisztel és ápol, az újat pedig befogadja és beolvasztja, jellegzetesen “indiaivá” teszi. Brunner Erzsébet így lehetett magyarként elismert indiai festő. Az előadás időtartama: 70 perc ELŐADÓK: Domak Nikoletta, Kovács Viktória, Kresmery-Pap Réka, Kunvári Kriszta, Major Anikó, Palics Katalin, Somi Panni, Zboray Antónia ZENESZERZŐ: Fekete Kiss Sándor DÍSZLET: Domak Nikoletta KOREOGRÁFIA: Shyamala Surendran, Somi Panni RENDEZTE: Somi Panni |  |
Csitrakárí |