Az idő ura

A gondolat az élet rabja csak, Az élet pedig az idő bohóca, S az idő, amely a világ tanúja, Megáll majd. (Shakespeare)




Mi az idő? Visszafordíthatatlan folyamat, vagy inkább egy magába visszatérő, állandóan ismétlődő körforgás?  Az élet értékét az idő határozza meg.  Az idő, ami megfoghatatlan, de mégis mérhető. Nem tudjuk mi az, de meghatározza tetteinket, döntéseinket, magunkról alkotott képünket. Néha félelmetes, van, hogy baráti, néha lassú, néha repül, de mindenképpen „halálos”. 

Az embert az idő fogalma már ősidők óta izgatta. Sok történetben az idő és a halál azonos fogalommá válik. Indiában ő Kála, az idő és a halál, aki, mint egy komisz démon játszik az emberekkel. Megleckéztetésére, megzabolázására csak a legfelsőbb isteni erő képes: Siva. Szimbolikus mitológiai történet tehát az idő legyőzése. Kála azonban nem adja fel. Ezúttal szerelemisten formájában próbálja Siva erejét csökkenteni. Siva haragra gyúl, a harmadik szeméből kilövellő tűz elégeti a szerelem istenének testét, ám annak mesterkedése mégis eléri célját. Siva szerelmes lesz, megtalálja méltó női párját. Ereje ez által, ahelyett, hogy gyengülne, még inkább megnő. A férfi és női erő egysége helyre állítja a világ rendjét és egyensúlyát.





Sivasakti Kalánanda Táncszínház 

Előadók: Németh Tamás, Domak Nikoletta, Gubányi Gréta, Horváth Hanka, Kunvári Krisztina, Palics Katalin, Somi Panni, Szűcs Judit, Zboray Antónia


Zene: Lerch István

Díszlet kellék: Oldal István

Jelmez: Csekő Etelka

Koreográfia: Somi Panni












Az idő urának bemutató filmecskéje a Színház tv-n




Comments